2018. július 12., csütörtök

Úgy bizony


Futok


2018. június 24., vasárnap

Ilyen egyszerű

kép az internetről

Bölcs


kép: internet

2018. április 10., kedd

Mindenhol, mindenben



Mindenhol, mindenben…

Már bontani készült selyemágyát a Nap, melege alábbhagyott és fénye
is halványabb lett. Vörös bársonytakaróját leheletfinom mozdulattal terítette a megfáradt esti tájra. Galambok gubbasztottak a közeli fák ágain, tollukat simogatta a lenge nyári szellő, s betakart mindent a rejtekéből előbúvó alkonyat. A tornácon ültem, tekintetem beleolvadt abba
a gyönyörű csodába, amit Isten tárt elém. Ölelkezve úsztak a felhők,
úgy mártották hó-arcuk az égbolt mélyébe, mint a játékos delfinek
a végtelen tenger hűsítő hullámaiba.
A hosszú, dolgos és ideges nap után most láthatatlan örömszálakon lengett körülöttem a nyugalom. Nem csináltam mást, csak ellazult, mozdulatlan testtel hagytam, hogy képzeletben vigyen magával egyre messzebb és messzebb ez a Teremtő keze által alkotott szépség.
Néha elég csupán annyi a boldogsághoz, hogy a világ zajait, gondjait,
bajait kikapcsolva tudatunk áramköréből a természet emberszerető,
meghitt békéjére, léleksimogató csendjére figyeljünk. És ha már képesek leszünk együtt élni a természettel, ha halljuk és értjük a madarak szavát,
a fák lehulló leveleinek sóhaját, az újszülött nyár örömét, a múló ősz bánatát, a magányos kőzátonyok sziklái között morajló víz csobbanásaiban rejlő üzenetet, akkor értjük meg és érezzük azt, hogy bárhová lépünk
és nézünk, mindenhol ott van az Isten...

Paudits Zoltán /Lélekmélyről/

2018. március 12., hétfő

Jó és rossz



2018. március 6., kedd

Nyitnikék



Nyitnikék

Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld.
mikor legutóbb járta itt, nyár nyitogatta pipacsait,
a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor,
s halotti csipke a díszük is, az a törékeny tündéri dísz, mit rájuk
aggat éjszaka fehér kezével a zúzmara.

Alszik a hóban a hegy, a völgy, hallgat az erdő, hallgat a föld.
Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fütyül egy kis madár.
Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fuvola.

Az a fuvolás a Nyitnikék! Már kezdi is újra az énekét:
kék füttyre mindig 'kvart' lefelé: nem sok, de örülni ez is elég.
Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni, de - nyitni kék! Fütyülöm én is énekét.
Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, a telet bírni illenék!
Bírni és bízni illenék! Fütyül és elszáll a Nyitnikék.

Nyitni kék! – fütyülök utána s nézek az eltűnő madárra.
Nyitni kék, fütyülöm, nyitni kék, hinni és bízni kellenék,
mint az a fázó kis madár, aki sírja, de bírja, ami fáj,
akinek tele rosszabb, mint az enyém, és aki mégis csupa remény.

Nyitni kék, indulok, nyitni kék, fog az én szívem is nyitni még.
Nyitni kék! Ébred a hegy, a völgy, tudom, mire gondol a néma föld.

Ő volt a szája, a Nyitnikék, elmondta a holnap üzenetét:
a hitet, a vágyat fütyülte szét, kinyitotta a föld örök szívét:
fütty-fütty-fütty, nyitni kék, nyitni kék - Nyisd ki, te, versem, az emberekét!


Szabó Lőrinc

2018. február 7., szerda

Az az egy




Vajon hány ember szeretetét kell élveznünk ahhoz, hogy boldogok legyünk? Kettő? Öt? Tíz? Vagy elég egyetlenegy is? Az az egy, aki képes minket láthatóvá tenni. Aki feloldja bennünk a félelmet. Aki életünknek értelmet ad.

Jan-Philipp Sendker 

Mi lennék?



Mi lennék?

Tavasszal somfa lennék
talpig aranyban állva,
biztatón mosolyognék
a zsendülő világra. 

Nyáron eperfa lennék,
tágas udvaron állnék,
aki alám ül, annak
jól fogna egy kis árnyék. 

Ősszel almafa lennék,
piros almákat termő,
nem is csak egyetlen fa,
hanem almafa-erdő. 

Ilyenkor télen aztán
gyertyán vagy fenyő lennék,
hogy aki fázik, égő
tüzemnél melegedjék. 

Kányádi Sándor

Elférek



"A szobád nem szegény, mert te is benne vagy -; és nem kicsiny, mert én elférek a szívedben is."

Gárdonyi Géza